Örményországról - röviden            

           Örményország a világ legrégebbi kultúrái közé tartozik, mintegy 6000 éves múltra tekint vissza. Örményország a világon elsőként, hivatalosan 301-ben vette fel a kereszténységet. Az örmény írásbeliség az V. század elején kezdődött, vagyis több, mint fél évszázaddal régebbi, mint bármelyik mai európai nép írásbelisége.  A mai európai népek ekkor még ki sem alakultak, a Római Birodalom utódállamai és azok népei eltűntek, míg az örmény nép kimutathatóan Kr. e. 1500-tól ugyanazon a területen van jelen. Az örmények saját írással rendelkeznek, amely szép és harmonikus; Szt. Meszrop Mastoc alkotta meg 404-ben. Az örmények saját népelnevezése: haj, az országé Hajasztan. (A szó először hettita agyagtáblán fordul elő a Kr. e. XV. századból.) Magyarosan Armenia, mely a nép külső elnevezése, először az asszír feliratokban fordul elő a Kr. e. II. évezred közepe táján.

Örményország egész története során véres háborúk, sőt több alkalommal az örmények és a szírek ellen irányuló genocídium színtere volt, mégis mindig fel tudott támadni, és megtanult mindent a semmiből ujrakezdeni. A mai Örményország a történelmi Örményországnak csak egytized része.

            Örményország csodálatos természeti adottságokkal rendelkezik. A Kaukázustól délre fekvő ország nagy részét hegységek borítják, melyek az ún. Kis-Kaukázust alkotják. Örményországról azt szokás mondani, hogy a „Kövek országa”, amely elnevezést a vadregényes kopár, sziklás hegyekről és vulkanikus képződményeiről kaphatott. Észak felé haladva a táj kizöldül, az országot északon sűrű erdők borítják. Örményországot délen az Araksz, nyugaton az Akhurjan folyó határolja. Külön meg kell említenünk a festőien szép, édesvízű Szeván-tavat, amely mintegy kétezer méter magasan fekszik.

            Örményországban áll a világ legrégibb keresztény temploma, a 301-303 között épült Szt. Ecsmiadzin Székesegyház, valamint kb. 5000 műemlék, amelyek a Kr. e. IV. évezredtől a mai napig az itt élő civilizációkról, a hurri és az örmény építészetről tanúskodnak. Ezekről kapta Örményország a másik nevét, a híres szlogen szerint: „Örményország szabadtéri múzeum.”

            A középkori kolostorokban csodák születtek a hangyaszorgalmú szerzetesek keze nyomán. A kézírásos szent könyvekhez és krónikákhoz illusztrációként készített változatos témájú miniatúrák az egyetemes miniatúrafestészet gyöngyszemei. Mindmáig nem halványuló színeiket és tintájukat állati vagy növényi anyagokból mestereik maguk készítették. A miniatúrák legtöbbjét a jereváni Matenadaranban (Kézirattár) őrzik.

            A kőfaragó művészet különleges remekei a kereszteskövek (örményül hacskhar), amelyek különböző célokkal készült, méterükben és mintázatukban nagyon változatos emlékkövek. Megegyeznek abban, hogy a főmotívumuk a középen kifaragott kereszt, melyet gyakran igen aprólékos, csipkeszerű finomsággal kidolgozott növényi ill. geometria mintázat övez. Ritkán emberi alakokat és állatfigurákat is ábrázolnak. A hacskharfaragás virágkorának a XII - XIII. századot tekintik.

            Az örmény építészet fejlődési irányát és jellegzetességeit elsősorban a többnyire alig megközelíthető sziklákon magasodó vagy eldugott helyeken megbúvó templomok és kolostorok mutatják, amelyek minden időben a szilárd nemzettudat kisugárzó erejű központjai, valamint a nemzeti nyelv, tudomány és kultúra fellegvárai voltak. Ezek a múló időnek makacsul ellenálló kőmatuzsálemek valósággal behálózzák az ország területét. Az első ilyen jellegű épületeket többnyire pogány kori kultikus helyen emelték, s némelyikük alapjában ma is fellelhető a hajdani pogány szentély. Az V – VI. században téglalap alapú, oszlopsorral elválasztott, háromhajós bazilikák épültek. A VI. század végén és a VII. században monumentalitásukkal és fenséges harmóniájukkal lenyűgöző keresztkupolás templomok készültek. Újításnak számítottak a bazilikák és a keresztkupolás templomok építőművészeti jegyeinek ötvözését mutató kupolás bazilikák, melyek a VII. századtól terjedtek el. A VII. századtól a főtemplom közelében épített kisebb templomokból, kápolnákból, könyvtárból, szerzetesek celláiból és különböző funkciókat betöltő gazdasági épületekből alakultak ki a kolostor együttesek.

            Örményország egyben a bor, az örmény konyak és az örmény búzapálinka hazája is.